Az utolsó bekezdéssel nem értek egyet. Tényleg érteni a matematika egy részét nem annyi, mint alkalmazni tudni, hanem több annál: ha nem pont arra van szükséged, amit tanultál, akkor alkotó módon hozzá is kell tenni.
Az már teljesen egyéni, hogy hogyan akarsz erre a szintre eljutni. Lehet úgy is, hogy egy-egy területet axiomatikusan megismersz, megérted, hogy az elején miért pont azokból az axiómákból indultunk ki, mi jött ki, mit hogy használtunk ki, és hogyan lehetne általánosítani.
A másik módszer az, hogy elkezdünk foglalkozni egy megoldandó problémával, és intuitíven eljutunk oda, hogy megértsük, hogy pontosan milyen feltevések mellett tudjuk azt a problémát megoldani. A végén pedig ismét el kell jutni a precíz, logikai alapú matematikához.
A kis Obádovics féle könyv nagyon jó akkor, ha (elsőre még) nem igazi matematikai megértésre törekszel (vagy az már megvan), hanem módszerekre van szükséged nem nagyon nagy matematikai apparátust igénylő (műszaki/gazdasági) problémák megoldásához. (A modern fizika sok ágához már nagyon kevés, számolgatni lehet dolgokat pl. kvantummechanikában ezzel a tudással, de igazán megérteni nem.) Ha a matematika működését is érteni akarod (a miérteket), akkor olyan könyvre van szükséged, amiben a tételeket be is bizonyítják. (Amúgy is, a legszebb alkalmazása egy tételnek az, ha a segítségével belátsz egy másik tételt.)
Szerintem szükség van egy valóban precíz elméleti tudásra (ahol azért persze lehet a kevésbé absztrakt felől az absztraktabb felé haladni, ld. pl. a Matolcsi-könyvet, nem kell a Bourbaki-sorozatból tanulni), és amellett be kell gyakorolni az alkalmazásokat (erre a Bolyai-sorozat vagy a Műszaki Matematikai Gyakorlatok kiválóan alkalmas).