Idővel megszépülnek a legrosszabb emlékek is. Még Auswitz táborairól is vannak pozitív emlékeik az egykori ott lakóknak. Ha más nem is, akkor fiatalok voltak, megszűntek a sokszor fojtogató társadalmi konvenciók. László Károly írt erről, többek között.
De reálisan szemlélve, össze sem lehet hasonlítani az akkori helyzetet a mostanival. Három évente egyszer lehetett csak külföldre utazni, akkor is többnyire csak szocialista országba. Ez is csak az "enyhülés" korszakában volt lehetséges. Ilyenektől volt Magyarország "legvidámabb barakk". Más szocialista országban, ahogy itt is korábban, egyáltalán nem lehetett külföldre utazni. Természetesen csak akkor ha konzekvensen befogtad a pofádat. Elég volt rossz helyen elmondani egy politikai viccet és búcsút lehetett inteni az útlevélnek. A titkosszolgálat mindenkit megfigyelt. Miért is volt olyan nehéz telefonhoz jutni? "Belvárosi lakás telefonnal eladó", és hasonló hirdetések voltak az akkori újsághirdetésekben. Minden n-edik telefonra jutnia kellett egy lehallgató tisztnek, drága technikával. Lehallgató tisztek száma pedig korlátozott volt, így a előfizetői telefonok száma is.
Még az iskolásokat is megfigyelték, általában a belüggyel együttműködő tanárok. A gimisek így nemcsak az útlevelüket kockáztatták, hanem az érettségijüket is. Ha a természetesen lázató korszakukat élő tinik netán a rendszert merték szidni, hamar megkapták az ügyeletes tanártól, hogy "tudod fiam, hogy sosem fogsz leérettségizni!". Gothár Péter Megáll az idő, mustsee film erről a korszakról.
A diploma sem volt garancia a jó életre. Egy aktív ellenzéki gondolkodótól el is vehették a diplomáját, és úgy mehetett takarítónak, mert szakmája ugye nem volt a diplomája mellett.
Egy szép nő, aki ráadásul nőiesen mert öltözni, egyhamar a rendőrségen találhatta magát, ahonnan csak az illetékes tőtörzs elvtárssal való kefélés jelenthetett kiutat.
Bár aki eléggé primitív volt, akár jól is érezhette magát. A vodka és a kőbányai világos olcsó volt, a cigi sem került sokba. Akinek ebből állt az élet, biztosan számíthatott a napi tütükére, amitől boldog lehetett.