Mifelénk itt vidéken az idősek részéről nagyon is érzem a nosztalgiát a régi rendszer iránt. Sőt, csak 20 év korkülönbség van az egyik ismerősöm (43) és köztem (23) és sokszor hallom tőle is azt, hogy "bezzeg _akkor_ nem lehetett munka nélkül lenni, KMK -ért bevitték a lógósokat... ma meg munkát sem lehet találni". Gimnáziumi tanárnőmtől (aki egyébként Moszkvában diplomázott a Lomonoszov egyetemen oroszból, de ettől még nem szerette az "átkost") is sokszor hallottam nosztalgikusan, hogy "annak idején ha valaki kapott egy gimnáziumi érettségit, akkor biztosan várta valahol egy íróasztal".
Tényleg nem akarok flame -elni, tényleg ne menjünk bele a bújtatott munkanélküliségbe meg a múltba, stb. Én ha valaha is éreztem bármi pozitív dolgot (a szüleim, a környezetem ráhatása miatt, mert én magam nem emléxem belőle semmire...) az SZU és a Kádár-rendszer iránt, akkor ez a könyv megváltoztatta a nézeteimet. Kicsit elkezdtem háttérinfókat is keresni a könyv olvasása után és akkoriban sokat tudtam meg az SZU -ba elhurcolt lengyelekről, meg a Vörös Hadseregen belül végrehajtott tisztogatásokról is...