Igen, amikor bosszúból megölök valakit, akkor bizonyos mértékig "önzök". Ha valaki megöli a szívszerelmemet, akkor engem megfoszt valami pótolhatatlantól, emiatt nagy, Nagy, sőt NAAAGY rosszat tett nekem! Teljesen jogos, hogy emiatt gyűlöljem a fickót, s ne akarjak neki jót, sőt, hasonlóképp nagy rosszat akarjak neki. De pláne, ha nemcsak úgy simán fájdalommentesen ölte meg a szerelmemet, de valamiféle kínhalállal. Ha ugyanis szeretek valakit, annak jót akarok, na de a gyilkos nem jót, hanem szenvedést okozott a szerelmemnek, szenvedjen hát ő is!
Igen, akármennyire is gondolok bele a dologba, egyre csak oda lyukadok ki, hogy én bizony képes lennék belenézni annak a szemébe, akit megölök, lassan, fájdalmasan, természetesen csak azesetben, ha ő efféle iszonyúságot tett a szerettemmel. Kifejezetten KÖTELESSÉGEMNEK érezném a bosszút!
Igen, a megbocsátás, az nemes erény, elismerem. De értsd meg: attól hogy erény, még nem lehet KÖTELEZŐVÉ tenni, s általános társadalmi alapelvvé! Különben ez sem új dolog: Már Konfuciusz is, akit pedig majdnem minden kínai nagyra becsül, azt mondta (Lao Ce nézeteit kritizálva), hogy helytelen dolog a rosszért jóval fizetni, mert ez aláássa a társadalom alapjait, megöli az emberek igazságérzetét, s eképp morális közömbösséghez vezet.
Azaz felesleges engem fasisztának lehordani, mert legfeljebb konfucianista vagyok.
Megjegyzem, ha valaki nekem árt úgy, hogy CSAK nekem árt, - pld megver - annak ESETLEG meg tudok bocsátani. Volt már rá példa, igaz csak kisebb jelentőségű dolgokban. De ennek alapfeltétele, hogy tényleg CSAK nekem ártson, másnak ne, tehát ne úgy ártsson nekem, hogy pld valamely szerettemen keresztül! Nekem ugyanis jogom van bárkinek megbocsátani, de csak a MAGAM nevében. Hogy is bocsáthatnám meg azonban azt ÉN, amit valaki MÁS ellen (is) elkövet valaki?!
S ne gyere azzal, hogy a halottnak már mindegy. Mert erre is lenne érvem, de váltsunk itt közérthetőbb változatra. Mondjuk megerőszakolja a feleségemet, nem öli meg, de a nejem AIDS-es lesz. Ezzel ártott nekem, de még többet a feleségemnek (tegyük fel én még nem lettem AIDS-es, mert időben tudtam meg a bajt). Ezesetben is simán jogosnak érzem a halálbüntetést. És KÖTELESSÉGEMNEK is a végrehajtását. Én megbocsáthatnék a magam nevében (bár nem tenném meg!), de ha a magam nevében meg is bocsátanék, nem lenne jogom megbocsátani a nejem nevében (pláne mert a legnagyobb rosszat vele tette a gazember).
-------------
Regényeim:
http://adlibrum.hu/Poliverzum/
http://www.novumverlag.hu/novitaeten/8/?product_id=22&detail=1
:::A #86-os sorszámú hivatalosan bejegyzett GoboLinux felhasználó