Valamelyik nap azon gondolkodtam hogy leírom egy abszurd esős reggel történetét - a te optimista történeteid stílusában - amikor is egy útkereszteződésben lecsapott minket az iskolába menet - a gyereket nyakig - sárral egy autó, mire az megállt, kiszállt a vezető, gyakori hajbókolások közepette elnézést kért és természetesen vállalta a tisztíttatás költségeit... Persze egy szó sem igaz a történetből, csak az esős reggel és a sárral lecsapás, de ha te írnád, elhinném.
Azt tapasztalom hogy a csodák valóságosak, és azokkal történnek meg akik nem zárják ki a lehetőségét. Bettinek például te vagy a csoda.
Most jut eszembe, a múltkori Csernus, milyen volt?
--
the tide is turning