Első élményem a Linuxszal valamelyik év karácsonyán következett be. Az ismerős letöltötte nagy, fekete flopikra. Azt hiszem tizenkettőre, de erre már nem emlékszem pontosan, de rohadt sok volt.
Gondoltam majd jól elleszek vele.
Egyszer a hatodik lemeznél rohadt le, másszor a nyolcadik, tizediknél.
Körülbelül tízszer újrapróbáltam, bőven éjfél után még adagoltam a lemezeket.
Aztán szereztem 3,5"-es meghajtót, de az rossz volt, mert bár frankón működött, de csak az első lemezcseréig, utána ki kellett kapcsolni a gépet és újra be, hogy hajlandó legyen olvasni.
Hát ezzel sem telepítettel Linuxot.
Aztán évekkel később valami CD-vel próbálkoztam, az felment, de valami kockás háttér jött be miután órákat kínlódtam annak keresésével, hogy mikor lesz ebből Windows. A kockás háttéren volt egérpointer, de mozgatni nem lehetett, csak billentyűkkel (elég amatőr módszer).
Gyorsan meguntam, utána újraindítottam a gépet, de eltűnt a DOS, meg a Windows! Mocskos Linux, megint az jött vissza.
Úgy kellett levakarni, mert folyamatosan visszajött!
De mielőtt egy ismerős levakarta, megpróbáltam használni, akkor meg állandóan lefagyott, mikor valamit csinálni akartam.
Szóval a Windows szerintem jobb.