Nem az a probléma, hogy HTTP2 elindul vagy nem indul el. (Ez szerintem heartbeattel megoldható.)
A gond az, hogy a kliensek honnan fogják tudni, hogy HTTP2-höz kell fordulni. Írtam, hogy az gyakorlatilag nem megoldható, hogy egy IP cím 2 külön szolgáltatónál legyen. Tehát az kell, hogy DNS-ből más IP cím oldódjon fel, ha kiesik a HTTP1. Erre valószínűleg létezik okosabb megoldás, mint kiesés esetén kézzel szerkeszteni a zónafile-okat. Sajnos, mivel sosem használtam DNS-alapú loadbalancingot/failovert, ebben nem tudok segíteni.
Persze, ha ezt megoldottad, akkor fontos az is, hogy a beállítások és a tartalom szinkronban legyenek. Erre jópár megoldás létezik, de - ahogy én tudom - egyik sem next-next-finish jellegű dolog. Ilyeneket keresgélj: GFS, GlusterFS, GPFS, DRDB, cluster FS, distributed FS.
(Én a helyedben először megpróbálnám elérni, hogy a fontos dolgok a webszervereken read-only legyenek, és valamilyen master-slave (pl. rsync) megoldással frissítém a statikus tartalmat. Ez jóval egyszerűbb és strapabíróbb, mint elosztott filerendszert csinálni WAN-on.)