A programozási nyelv feladata minél több hibát fordítási időben jelezni, hogy ne futási időben jöjjön elő. Az Ada nyelv pont ezt teszi: típusbiztosság mindenek előtt. Mégis könnyen olvasható, viszonylag könnyen programozható nyelv maradt. Ja és van benne "free" is, (Ada.Unchecked_Deallocation), mivel tipikusan láncolt listáknál elég gyakori a pointerek piszkálása: új objektum létrehozása, illetve valamely régire vonatkozó összes hivatkozás megszüntetése. A gond ott van, hogy a gc csak időnként fut le, és jó lenne, hogyha egyből lefutna, ezért explicite fel kell szabadítani az objektumot (lezárni stb.)
A hatékony programozás feltétele, hogy minél nehezebben lehessen hibát véteni az adott nyelven. Erre megint csak az Ada a jó példa, szemben a C++ nyelvvel, vagy különösen a C-vel szemben. A C egyáltalán nem típusbiztos. Ráadásul irtó könnyen össze lehet keverni az == és =, || és | stb. operátorokat. További hibaforrás a precedenciák elvétése, vagyis véletlenül épp működik a kód, csak pont nem úgy, ahogy kellene. Na ezt megtalálni kész élmény.
Összefoglalva: egy programozási nyelven való programozás ne legyen "experimental", hanem hatékonyan lehessen kódot írni. Az megint más történet, hogy az így kapott kód mennyire hatékony.