Akkor nem értem, hogy személyneveknél miért kell ragaszkodnunk a múlt századi hagyományokhoz.
Kérdezzük meg Takuma Satot, hogyan szeretné írni a nevét.
Attól tartok, a világ egy kicsit lekörözte az Akadémiát. Nem találsz már olyan keleti cuccot, ami nem angolszász szűrőn keresztül jönne be hozzánk. (Most a Négy Tigris piactól tekintsünk el.)
Nagyon jellemző - szerintem - a bájt és fájl kompromisszum, amiket én azért is fályl és bályt formában írok, hiszen az is "fonetikus".
[szmályli] (C)(TM)(R)