Egy autóbuszvezető, szakács, ápoló, szakaszisztens, informatikus hol rendelkezik olyan egzisztenciával, hogy felelős, adott esetben a karrierjébe kerülő döntést nyugodt szívvel meghozhasson? Tudom, már-már Vona Gábor szintjén, nagyon cukik a "hétköznapi" emberek mint jelöltek, de teljesen más döntést hoz az akinek csak egy "hobbi" a képviselőség, mint az akinek a képviselői apanázs élet-halál kérdés. Vagy a buszos kolléga két ülés közt megy majd egy kört a piros hetessel?
Arról nem beszélve, hogy milyen vezetői gyakorlattal rendelkeznek ezek az emberek? Egy vállalkozó, ügyvezető igazgató, top manager még csak-csak, de a fentiek hol tudnak pl. közgazdasági kérdésben felelősen dönteni? Korábban, máshol írtam, a politikus is egy szakma, 8-10 év kell hozzá, hogy a közigazgatás mocsarában ne egyék meg az aligátorok. Nem véletlenül vannak káderképzők, itt meg bebasszák őket a mély vízbe a cápák közé. Nem azt mondom, hogy nem tanulhatják ki a szakmát. Mert miért ne? De ne elsőbálozókat állítsanak be kormányváltónak.
Szóval, ez megint egy olyan Tiszás realitás...