Ez megint jó kifogás a komfortizmusból és konformizmusból eredő saját sikertelenségre és a vágyra, hogy más kaparja ki a gesztenyédet. Visszaköszön a retorikádban mert a megoldást nem a saját cselekedeteidben látod, hanem rátolod a közösségre. Ez egyébként a klasszikus, "fogjuk meg és vigyétek"!
Ha sikeres vagy és valódi sikerként éled meg a sikereidet más szemmel tekintesz a környezetedre. Ha sikeres emberként a nap végén azt látod, hogy szar országban élsz, akkor ott becsípődés van. Nem lehetsz sikeres ha nem vagy képes felismerni és élni az adott pillanat lehetőségeivel, és helyette inkább azon pörögsz, hogy de szar itt! Nézd meg a Tisza jelöltjeit, majd mindegyik váltott vagy otthagyta a karrierjét, hogy a Tiszának dolgozzon. Nem, a meglévő sikeres pozíciója mellett lett képviselő, hogy többet tegyen és változtasson! Nyugi, ez nem új már szegény Széchenyi is ezzel küzdött. Ő lemondott a jövedelméről míg az képviselőtársai az illetményeken vergődtek.
Képesnek kell felismerni és meghúzni a vonalat a közösségbe tartozásnál. A nemzetek közös kultúrális, nyelvi önazonosságok mellett jöttek létre. Eltérő kultúrák ugyanúgy a sajátjukat favorizálják és ez megmérgezik a kooperációt az ellenérdekekről nem is beszélve. Ékes példája ennek az EU, ahol a tagállamok nem kooperálni hanem kontrollálni akarnak.