Már ködösek az emlékeim, de az rémlik, hogy használt "felújított" tápegységeket adtak el átmatricázva. A kondik fáradtak el, először csak nem kapcsolt be a tápegység, de ezt még orvosolni lehetett egy rövidre zárt tápdugóval, ami kisütötte a kondit, ami után már bekapcsolt a táp. A tápdugóra emlékszem, mert még én is csináltam ilyet. Hja, azok a régi szép idők...
Aztán amikor elkezdtek pukkanni, akkor az alaplapot és a videókártyát szinte mindig kinyírta, a vinyónak és a CD -nek volt esélye megúszni, de nem sok, csak volt, hogy az nem halt meg. Az volt a gáz, hogy a beszerzés már akkor sem úgy volt, hogy leugrunk a Mistralba (egek, tényleg szép vadnyugati idők voltak ezek...) hanem jött a bürokrácia, csak a tápok ezt nem tudták, és hamarabb illatosították be a főiskola irodáit (ahol dolgoztam) finom ózon illattal, mint ahogy a tápokat be tudtuk szerezni. Amikor jött néhány, akkor párat cseréltünk, volt amikor veszekedés volt, hogy melyik tanszék a fontosabb.
De arra jó volt, hogy sokan akkor tanulták meg, mint jelent a "mentés" fogalma, és hogy a hálózati meghajtó nem is olyan rossz ötlet. :-)