Gyakorlatban ez úgy működik, hogy:
- A gyártósor kiépítésének van egy brutális nagy egyszeri költsége (capex)
- Ezt a gyártónak le kell írnia pár év alatt, mielőtt elavulna az adott gyártástechnológia. Tehát abban érdekelt, hogy ez idő alatt a gyártósor amilyen sok IC-t csak lehet, annyit legyártson (capex / legyártott darab, aka. amortizáció)
- Emiatt előfordul, hogy belekényszerülnek akár veszteséges gyártásba is. A veszteség itt persze nem "opex"-ben veszteséget jelent, ha a folyó költségeket sem fedeznék az eladott darabok, akkor már nyilván racionális azonnal leállni a gyártással. Viszont, ha csak az opex + tervezett amortizáció nincs meg egy legyártott darabon, akkor is könyvelési szempontból veszteség van, de még nincs értelme leállni.
- Erre a veszteségre általában az a reakció, hogy a legyártott darabszámok növelésével próbálják kompenzálni a hosszabb megtérülési időt. Lényegében futnak a befektetett pénzük után.
- Vagyis ha egyszer túltermelés lett a piacon, akkor az erre adott darabszámnövelési válasz ezt mégtovább erősíti, és egymást szívatják a gyártók vele.
- Viszont ez egy borzasztó instabil állapot, igazából egyik gyártónak sem érdeke fenntartani, mindenki bukik rajta (csak a vevők nem)
- Ha bármi kis glitch történik a piacon, ami kínálatcsökkenést eredményez... vagy csak akár olyan hír jön, ami miatt a vevők elkezdenek bespájzolni, arra azonnal ugrik mindegyik gyártó, mert ilyenkor van esélyük kimászni a veszteséges gyártásból
Na ezért vannak ezek az "árvíz volt", "földrengés volt", "tűz volt valamelyik gyártó épületében", vagy akárcsak "áramszünet volt és néhány wafer tönkrement" hírre aránytalanul ugrik felfele az ár. És általában sokszor úgy is marad, mert ez adja meg a "ritka" lehetőséget, hogy a gyártók kimásszanak az önmagát fenntartó túlkínálati állapotból.
tldr: kapitalizmus at work