Amennyiben az energiaforrás gyakori cseréje nem feltétel, gyurma-jellegű ragasztóval rögzítheted a kiesés ellen. Mármint olyannal, amelyik kötés során valóban kikeményedik. Ebben az a jó, hogy felhordáskor van lehetőséged normálisan eldolgozni (pl. hogy ne legyen az egér hasának (nem a "seggének", ugye) síkjából kiálló rész), kötés után pedig nem fog tapadni a felülete (nem gyűjti a koszt). Nem tudom, mennyit kell felvinni belőle, de minél kevesebbet, minél inkább hozzáférhető helyen (csakis a hosszú oldalakon), hogy relatíve könnyen ki lehessen bontani, amikor akkucsere válik szükségessé, illetve amikor előkerül a gyári fedél.
Vagy akár egy darab gumi/szilikon (lap, gyűrű) is elég lehet, amivel az akkut _gyengéden_ beszorítod a helyére. Én az egyik oldalon az akku mellé ékelt lappal próbálkoznék. Vagy pedig az akku köré "U" alakban hajtott lappal. Lehet, hogy az is működik, ha rátekersz az akkura egy-két átlagos, fekete befőttes gumit.* Kerek gumi/szilikon tömítéssel is lehet próbálkozni. Tapasztalatom szerint semleges környezetben a "biciklibelső" hosszú ideig megőrzi a minőségét. Stb.
Esetleg tehetsz kétoldalas, ~szivacsos ragasztószalagot az elemtartó egyik hosszú oldalára. Ez egyszerre ragasztja és szorítja is az akkut. Persze a koszt is gyűjti.
Szóval a ragasztás és/vagy beszorítás működhet. Lehet, van is kéznél valami, amivel kivitelezheted. A problémád tipikusan olyan, amit az ember a saját hatókörén belül old meg, vagy megcsináltat valakivel, aki erre alkalmas beállítottsággal rendelkezik, és épp jelen van, vagy nem probléma a vele való találkozás.
* A nem fekete jellemzően ragadós taknyot ereszt a kiszáradás előtt, míg a feketénél a taknyos rész elmarad (cserébe kevésbé rugalmas).