Utálom a telefonokat. Mind. Sajnos a munka miatt muszáj használnom ezeket a retteneteket, de a sajátom fingom sincs milyen, csak az tudom, hogy valami Samsung, mert rá van írva, de hogy azon belül, mi a rák, azt passzolom, mert nem érdekel. Amikor kinyírtam az előző telkóm, mert a túlcsorduló szeretetem miatt ridegtartásban vannak a telefonjaim, eddig nagyjából mindegyik összetört, felhívtam a céges VIP kapcsolattartónkat, a köcsögfonnál, hogy küldjön valamit nyomorult készüléket, úgy is van kismillió hűség, meg gold, meg visszaváltós gyűjtögető pontunk. Azt mondta, annyi pontunk van, hogy akár olyat is küldhet ami még nincs is, mert azt is megszerzik nekem.
Annyit kértem, hogy kicsi legyen és beférjen a zsebembe, az elsőbe és le is tudjak ülni ha ott van. Na ezzel viszont megoldathatatlan feladat elé állítottam. Győzködött, hogy a kicsi telefonok nem menők, ha már a zsebes igényem úgy is buktam, ad egy akkorát, amit egy stadion kijelző és egy palacsintasütő szerelemgyereke. Anyád. A hisztizésem hatására és miután megesketett, hogy nem őt fogom szidni, ha egy tárgyaláson kicikiznek, küldött valami random kisebb telefont.
Hogy öt percnél tovább bírja, a sarki GSM boltban vettem rá egy borzadály ocsmány tokot. Olyan kinyitós, mint egy könyv, bazi vastag és nem csak ráülni tudok, ha átmegyek rajta kocsival, akkor is egybe marad. Mármint a tok, a telefon meg kit érdekel. Volt a szivárvány minden színében, úgyhogy mondtam, hogy lepjen meg, a cél, hogy a sznob idiótáknak fogalma se legyen, mi van a tokban. Hát sikerült. Adott egy uv rikító piros szerű borzalmat, aminek a legtarkább papagáj is előre köszön. Legalább ha a parkolóban hagyom, száz méterről is látni fogom, hogy hol van.
Még senki sem mert megjegyzés tenni rá. Talán azt hiszik buzi vagyok és azok manapság érinthetetlenek. Mindenesetre jókat vigyorgok a fejeken amikor meglátják.
A telefonoknál csak azokat utálom jobban, akik verik magukat a teflonjukra. Szánalmas amikor győzködik maguk, hogy mennyivel menőbb az ő telefonjuk sarkának a rádiusza, meg gomb hogy kattan és a kijelző ezerrel több színt tud, mint a másik, pont ugyan úgy kinéző telefon, amin más felirat van.
Nem túl rég, egy ismerős cégvezető kért tanácsot tőlem.
-Gyurikám, segítsen, mit mondjak a tárgyaláson az idiótáknak, akik azzal basztatnak, hogy nem Apple telefonom van és aki ad magára valamit az csak is Apple telefont használ? Szeretem a telefonom, eszem ágában sincs lecserélni.
-Mondja ezt annak aki ezt mondja: menjél ki a józsefvárosi piacra, minden második cigány kezében Apple telefon van. Na ennyire vagy menő te is.
Pár hét múlva találkoztunk. Röhögve mesélte, hogy működik amit mondtam.
És valóban itt tartunk. Ki a pöcsömet érdekli, hogy a másik milyen telefont használ? Nem tök mindegy? Ezért basztatni a másikat, az jeles szegénységi bizonyítvány. Egy ember értékét a telefont jelzi? Most tényleg?