Értem én, hogy a jelentős drágulás ellenére sokan maradnak a VMware-nél, mert nincs szakembere másra váltani, meg compliance, meg egyebek, de ezt a plusz költséget nem nyeli le egy cég sem, hanem kifizetteti a vevőkkel. És ennek van egy felső limitje, amit át lehet hárítani anélkül, hogy forgalmat veszítenének...
Ezen felül ez egy precedens, hogy durva áremelés és ászf módosítás lenyomható az ügyfelek torkán, meg hogy az örökös licencek igazából nem örökösök. Szerintem várható a jövőben, hogy más is ilyent lép (akár akvizíció nélkül), aki úgy érzi a termékéről, könnyebb mindenkinek fizetni, mint lecserélni.
Ráadásul ezt nagyon tovább gondolva elérhetünk oda pl., hogy autót nem lehet venni (perpetual license nincs), hanem egy jelentős összeg kifizetésével hozzá lehet jutni a bárleti joghoz, és onnantól mehet az előfizetési díj a használathoz, km futás és használt axtrák alapján havonta változóan... Most ez még nem tehető meg a már megszületett tulajdonátruházási szerződések miatt, de a jövőben miért ne találhatnák ezt ki a Broadcom mintájára az autógyártók? Így meg is oldódna az a problémájuk, hogy folyamatosan növelni kell a termelést a részvényesek kielégítésére, ami ugye felső korlátos sok okból.
Engem az érdekelne, hogy miért nem merül fel más technológia után nézés mielőtt baj lenne, vagy az, hogy minden nagyon fontos rendszer legalább kétféle módon üzemeljen, és ha az egyiknél történik valami (pl. ilyen áremelés), akkor át lehessen terhelni mindent a másikra, és elengedni... Nyiván ez költség, de biztosabb lenne az üzeletmenet hosszú távon. Ráadásul mivel így a nagyon egyedi funkciókat nem használnák egy termékben sem, hogy ne legyen gond a kétféle stack használata során, a váltások is sokkal könnyebbek lennének, meg a vendor lock-in is kevésbé lenne valószínű...
De valójában tudom, hogy a valóságban az egészről hozzá nem értő dilettáns menedzserek döntenek, akik csak a részvény árfolyam növekedési rátáját nézik.