A moralitás bonyolult ügy, nem keverném ide.
Egy pillanatra sem gondolom, hogy káros, ha vannak írott szabályok, csak azt állítom, hogy tévedés azt hinni, hogy az élet módját az írott jog határozza meg. A jog a konfliktuskezelés utolsó (najó, utolsó előtti) eszköze. A konfliktusok messze túlnyomó részét nem a jog és nem az azon alapuló erőszak oldja meg. A látszat az, hogy a jog rendet hoz, de valójában a rendet többnyire a jogon kívüli, azt megelőző normák hozzák, amelyek nyilván szubjektívek, de kulturálisan megalapozottak és a jog csak extremitás esetén, akkor kerül szóba, ha ezeket a kulturálisan megalapozott normákat valaki gondatlanul vagy szándékosan áthágja.
Gondolj bele: nem azért nem szarsz az asztalra az irodában, nem azért nem lopsz vagy nem azért nem vágod pofán a veled szemben érvelőt, mert az jogellenes lenne, hanem azért mert szubjektív módon, szinte megrögzötten hiszel abban, hogy ez helytelen lenne. Ennyi. Ha nem lenne írott jogi norma, akkor is szilárdan ragaszkodnál ezekben az ügyekben a szubjektív álláspontodhoz.
Liberális agybajnak azt nevezem, amikor olyan mértékű a fejben a normahiány, hogy pl. a jog által esetleg szabályozatlan jelenséget hibaként, hiányosságként éli meg a nyomorult polgár. Pedig adott esetben a bizalom a józan észben bőven elegendő, sokszor semmi szükség vagy éppenséggel káros az amúgyis túlszabályozott életviszonyok jogi dzsungelét még tovább szaporítani.