Érdekes lenne tudni, mi volt a tervetek, amikor olyanok kezébe nyomtatok sorban négy kétharmadot, akik a saját embereiknek sem adnak lóvét. Elképzelem, ahogy 2006 vége felé ültök a főhadiszálláson:
– Ezt jól elkúrtuk. 2010-ben biztosan a Fidesz kerül kormányra.
– Valószínűleg jelentős többséggel.
– Mert kimondtuk és megcselekedtük az igazságot.
– Most magunk között vagyunk, te hülye!
– Ja! Jó. Rendesen el lett baszva.
– Istenbi... akarom mondani istenuccs... mármint az élő anyósom sírjára esküszöm, hogy nem veszem fel ezt a beszélgetésünket.
– Ezt én sem. Azt' hogy van az öreglány?
– Sírhelyre még nincs szüksége. Hogy rohadna meg!
– Mit csináljunk?
– Az anyósommal?
– Tudok ajánlani valakit, de most a politikai helyzetünkre gondoltam.
– Oké. Ötlet?
– A főnök* üzenete szerint dolgozzunk azon, hogy legalább a kétharmados többség ne legyen meg.
– Mármint Orbánéknak.
– Igen.
– Azt mondta, dolgozzunk?
– Azt.
– Hogy érthette?
– Számomra sem világos.
– Nem tudom. Voltam kinn pár évet, de nem értem.
– Én sem.
– Szerintem csináljuk azt, amit eddig. Hiszen többnyire jól működött.
– Ígérjünk és hazudjunk nagyokat, miközben lopunk mindenből, amihez hozzáférünk?
– És adjuk önmagunkat, hiszen mi vagyunk a szociáldemokrácia, és kétségtelenül nekünk van igazunk. Az igazak őszinte viselkedése nem vezethet rosszra.
– Végül is egy ciklust csak kibírunk valahogy.
– Majd besegítenek a külföldi ismeretségeink.
– Akkor az átlag magyarral nem is kell érdemben foglalkoznunk?
– Munkással? Vidékivel? Pfuj!
– Uhh!
– Émelygek.
– Megértem, elvt... bará... megértelek, na.
– Tudom, hogy nemes lelkű emberek vagyunk, én is, te is, de... nem lesz könnyű.
– Igen. Szar lesz négy éven keresztül megint nap mint nap látni, hogy a dolgos emberek kormányra szavazták a cigányt.
– Ne is mondd! Pedig mennyi segélyt osztottunk!
– De mondom, mert ez lesz. Pedig segélyeztünk, ahogy kell.
– Ez lesz. Sajnos ez lesz.
– Talán valamit mégis csak tehetnénk. Legalább kárenyhítési célzattal!
– Lopjunk többet?
– És higgyünk magunkban és a főnökben!
– És abban, amit hazaviszünk.
– Mindenképpen!
– Szóval négy nehéz év vár ránk.
– Igen.
– Uszítsunk továbbra is a vidékiek...
– Pfuj!
– a vidékiek ellen, és akkor biztosan megtarthatjuk a városi értelmiséget!
– Igen, igen! Tapsolnék, ha nem az ágyékod simogatnám.
– Meg is érdemelném! De így is jó.
– Jah!
– Sok emberünk ki lesz rúgva.
– Négy évig csak elalibiznek a cégeinkben, meg itt-ott... A főnök is ad majd pénzt.
– Ezt jó hallani. Ráadásul van még három évünk gyarapodni.
– Megleszünk.
– Lemegyünk a fürdőbe?
– Menjünk!
https://www.youtube.com/watch?v=eBOm876p8Go :D
* térdelő gyengébbek kedvéért: a gazdátok