Nem azzal van a baj, hogy systemd timer egy komplexebb és - bizonyos tekintetben jobb - ütemező. Azzal van a baj, amikor a régi technológiákat mindenáron le akarjuk cserélni újabbra, tekintet nélkül arra, hogy az új által biztosított többletre az adott feladatnak szüksége van-e egyáltalán. Amit meg lehet a régi eszközökkel is oldani azt nem bűn a régi eszközökkel megoldani. Az olyanok, mint a másodperces granularitás, az eseményvezéreltség, stb tök jó dolgok lehetnek - ha kellenek. Ha nem, akkor feleslegesek.
A probléma inkább azzal van, hogy a systemd mindenáron egy svájcibicska szeretne lenni, és rád erőlteti ezeket a dolgokat akkor is, ha nincs rá szükséged. Nem arról van szó, hogy vannak a régi, jól bevált eszközök, és emellett ott a SystemD mint egy opcionális alternatíva. Ez a timeres cucc nem külön telepíthető, nem opcionális kiegészítő, hanem az alap systemd letilthatatlan része - és sok esetben feleslegesen eszi az erőforrást, akármilyen keveset is eszik. Az informatikusok istene bűnünkül fel ne rója, ha kifejezzük az ehhez kapcsolódó nemtetszésünket.
És a SystemD-vel generikusan is ez a baj a legtöbbször: nem is az, hogy tud dolgokat vagy hogy jobban tud dolgokat, hanem az, hogy a saját eszközeit mindenáron rád akarja erőszakolni, akkor is, ha neked erre semmi szükséged nincs, vagy ezek a mindent jobban tudó eszközök inkább napi szinten leküzdendő akadállyá válnak. A SystemD meg nem moduláris annyira, hogy az egyes feature-it ki-be tudd kapcsolni, vagy esetleg kiváltani más eszközökkel, ezzel gyakorlatilag pont az a fajta flexibilitás vész el, ami miatt az ember Linuxot használ. És igen, ez sokszor frusztráló tud lenni.