Az API-k jól dokumentáltak, igen, de a sok spéci, egyedi tervezésű, és gyártású chipset azt a mai napig nem fejtették vissza, reverse-engineeringgel se. Csak ilyen-olyan emulátorok léteznek. Mac-re szintén igaz. Nem véletlenül nem tettem rá soha a kezem egy ilyen gépre, retrós csatornákon viszont látom, hogy milyen rosszul öregedtek ezek.
Elárulom, hogy pont az ellenkezője volt a PC-s platform sikere. Nyílt architektúra volt, szabványos TTL meg Intel chipekkel, amit bárki meg tudott venni nagy tételben, egyedül a BIOS volt zárt, de azt gyorsan clean room metodikával visszafejtették, így nyílt maradt, nyílt szabványok uralták (BIOS, ISA, VLB, PCI, PCIe, USB, VESA, stb.) Ezt sikerült megőrizni, meg visszafelé kompatibilitást. Pedig amúgy nem volt nagy szám, főleg az eredeti 16 bites formájában. Se teljesítményben, se feature-ökben. Lényegében sok 8080/Z80-as gép, CP/M-es világ is ezért volt sikeres. Ezek emiatt jobban öregedtek, mert nem csak az API nyílt, a hardver is, és bárki építhet ilyen gépeket akár vadi újan is. Ezzel ellentétben a Agnus, Denise, Paula, Lisa, Alice stb. chipeknek a tervrajzát a Commodore magával vitte a sírba, ezek max. csak a még ma működő Amigákon működnek, ha működnek, mert egy csomó alaplapot szétnyírt a régi kondenzátorokból kifolyó elektrolit vagy elemlúg. Mac-en is hasonló a helyzet.