Nem "az a megközelítés", hanem a konténerek maguk koncepcionálisan tényleg chroot-ok szteroidokon.
Az, amit te mondasz hozzá, az már a modern hozzáköltés az eldobhatósággal meg a többivel, de a konténereket eredetileg az izoláció igénye, és nem az újrahasznosíthatóság hívta életre. Régóta létező koncepciót kapott fel az ipar és költött hozzá dolgokat. A BSD-kben évtizedek óta létezik a jail intézménye, ami gyakorlatilag szintén konténerizáció a lehető legalapvetőbb formájában, de mögötte a tároló perzisztens, a mentett adatok szintén.
Az OpenVZ és az LXC szintén ebben a szemléletben íródott, ezek ténylegesen izolált hálózati/egyéb stackkel felpimpelt chrootok. Nem is használnak pl közös image-t úgy, ahogy a Docker/ContainerD használ. Használhatsz templateket hozzá, amiből jön az oprendszer, de a template és a tényleges konténer között nincs szükségszerűen több kapcsolat, mint amikor egy HDD-t klónozol egy másik HDD-re.
A Docker vezette be először azt a szemléletet (vagy legalábbis ezzel a szemlélettel ő terjedt el széleskörűen), hogy az image és az abból származó konténer között kapcsolat van. Aztán valaki meglátta ebben a koncepcióban a kettővel nagyobb absztrakció lehetőségét, és épített rá egy komplett ipart.
Különben, a Docker konténerek "ephemeral" storage-e is perzisztens mindaddig, amíg el nem törlöd a konténert (docker rm). Nem véletlenül létezik minden konténerizációs engine-ben a stop/start intézménye, ez nem törli sem a konténert sem az "ephemeral" storage-t, így kvázi lehet chroot-ként is használni ezeket a konténereket.
Érdemes elolvasni a konténerizáció történelmét, nagyon-nagyon régi dologról beszélsz. https://www.aquasec.com/blog/a-brief-history-of-containers-from-1970s-c…