Itt különböző dolgok keverednek. A közös bennük a sajtó, amely az őket pénzelő érdekeknek megfelelően játszik az olvasó agyával. Az olvasó agya pedig méltóztatik kéjes élvezettel honorálni a manipulációt.
Állításaim:
1. A norvég alap olyan elvi, ideológiai feltételhez kötötte a Magyarországnak nem ajándékba adott, hanem szerződéses ellenszolgáltatásként járó összeg kifizetését, amit a magyar kormány nem fogadott el. Az hogy konkrétan ez a feltétel egy politikai szerepet vállaló NGO támogatásának elfogadása volt, valójában másodlagos (azaz van aki szerint ez a feltétel jogos volt, mások szerint meg az elutasítása volt helyes döntés), a lényeg az volt, hogy feltételhez köthető-e a szerződéses összeg kifizetése. Nem tudom, hogy hol áll az ezzel kapcsolatos per, elképzelhető, hogy ezen ügyvédi irodák generációi gazdagodhatnak majd, de szerintem az nem kétséges, hogy idehaza politikai állás- és ülésponttól függetlenül mindenki pozitívan értékelhetné, ha a norvégokat fizetésre köteleznék.
2. Az MNB-s alapítványokkal kapcsolatosan szerintem még senki sem tudja, hogy mekkora a veszteség és hogy van-e veszteség egyáltalán és az miből áll. Ha pl. egy ingatlan befektetés értéke csökken, az még nem jelenti azt, hogy az értékvesztés tartós és valós vagyonvesztést is jelent. Simán belefér a képbe, hogy a befektetések piaci értéke úgy változik, hogy még három tucat eltűnt Porsche Cabrio értékét is meghaladó értékben nő a vagyon értéke. Ez idő kérdése. Ettől persze az eltűnt Porsche Cabriok, ha vannak ilyenek, felháborítóak. De egyelőre még ez sem bizonyított - ami bizonyított, hogy Matolcsy szembeszállt a rezsimmel és kábé úgy járt, mint a Simlicska hasonló helyzetben.
3. Amikor azok a "lélegeztetőgépek" beszerzésre kerültek, minden liberális szakértőnek (kivétel nélkül!) az volt az álláspontja, hogy a Covid járványban elpusztultak számát alapvetően a lélegeztetőgépek száma fogja meghatározni. A - később tévesnek bizonyult - politikai döntés, hogy versenyhelyzetben, pénz nem számít alapon lélegeztetőgépeket kell beszerezni, akkor racionálisnak tűnt. A döntés mostani bírálói közül egészen bizonyos, hogy egyetlen okostóni sem merte volna akkor hangosan kimondani, hogy ilyesmire semmi szükség, nem kellenek a lélegeztetőgépek. Vagy ha mert volna ilyet, akkor csak halkan és titokban. Ettől persze az ügylet lebonyolításában lehetett szélhámosság, de szerintem senki nem tudja, hogy ott és akkor ki volt a tranzakcióban az áldozat és ki volt a szélhámos. Hogy a magyar állam vagy a nevében eljárók itt melyik oldalon voltak a tranzakcióban, arra sajnos egyetlen liberális sajtótermék sem szolgáltatott még semmilyen bizonyítékot.
A főváros egyébként a Tarlós idején sem volt elégedett az állammal, hiszen a főváros gazdálkodását mindig a törvényes környezet határozta meg, az pedig az állam kezében volt. Ettől még a Rákosrendező megvásárlásának szükségessége, erősen politikai motivációjú marad. Én pl. nem hiszem, hogy azt a pénzt a főváros nem használhatta volna fel másként, bár ez volt az állítás.