bonc – ‘buddhista pap’.
Nemzetközi szó a japán bonzo alapján, amely a portugál révén terjedt el Európában; a japán szó forrása a kínai fan-seng (‘vallásos ember’). A magyar szó hangalakja a német változat (Bonze) átvételére vall.
Elképzelhető, hogy ez a helyes megfejtés?