Állításom lényege, hogy az aktuális eszmék, "az erőltetett hatások", szövegek amik felülről jönnek valójában nulla hatással vannak a saját és a gyermekeid életére. Legalább azóta, amióta mindenki úgy szabja meg az életkörülményeit, ahogyan az igényei, képességei, a saját tehetsége, a világnézete stb. azt megköveteli. Ebbe nálunk senki nem szól bele.
Igény arra van az ellenzéki narratíva szerint, hogy a kurrens hatalom preferenciái áthidalhatatlan akadályt jelentsenek a másképp gondolkodók számára. De ebből egy szó sem igaz. A személyes percepció ezt általában nem is támasztja alá, csak a mantra teszi az elviselhetetlenség érzetét az ellenzéki lélek számára nyilvánvalóvá.
Az én korosztályom még emlékszik arra az időre, amikor az ideológia meghatározó tényező volt az emberek életvitelében, ezt a kádári konszolidáció idejében ugyan már leplezni próbálták, de az elvtársak az élet minden területén döntöttek arról, hogy az egyén életkörülményei hogyan kell alakuljanak. Ez volt a proletárok diktatúrája, ott lett volna alapja annak amiről beszélsz. Itt ma bemagyarázzák neked, hogy minden elviselhetetlen, mert ez az elfogadott ellenzéki narratíva. Az zavaró neked, amiről megmagyarázzák neked, hogy zavarnia kell. Én nagyon át tudom érezni a te helyzeted, elég csak abba belegondolnom, hogy ha mondjuk nem keresztény, hanem muzulmán, vagy még rosszabb, ateista alapú lenne az aktuális rezsim irányultsága, de eszembe nem jutna, hogy ezzel nekem saját magamnak bármiben korlátozva lenne az eltérő normáim szerint alakítani a saját környezetemet. Amit ezügyben megtehetek, mindössze annyi, hogy jó helyre húzom megint az x-et választáskor. Ha kisebbségbe kerülök, a gyerek (bocsi, mostmár unoka) könyvespolca attól egészen biztosan nem fog megváltozni.