Jó nagy szívás, ott állsz és nincs kocsi, mert te tisztességes állampolgárként csak a saját pénzed szereted költeni, és nincs hitelkártyád.
Persze, userként frusztráló, te ha megnézed a mögöttes okokat, akkor amúgy elég érthető.
Leszállsz a gépről egy másik kontinensen, és odamész a fószerhez a pultnál, hogy neked kéne egy drága autó kölcsönbe. Ő annyit tud rólad, hogy Magyarországról jöttél, aminek ha jól emlékszik, Bukarest a fővárosa, és az egész egy ország Olaszországban van.
Na, ennek a fószernek odaadod a kártyád, ami nem dombornyomott, tehát (hagyományosan – ennél már kicsit bonyolultabb a helyzet) offline tranzakcióra képtelen. Magyarul te elviszed a kocsit egy hétre, majd amikor visszahozod, akkor ő beterheli a bérleti díjat meg az esetleges károkat, és a túloldalon vagy van bank, vagy nincs, vagy van bankszámla, vagy nincs, vagy van rajta pénz, vagy nincs.
Ezt nyilván nem akarja. Ezért beállítja a terminálon, hogy innentől csak hitelkártya, ami még mindig nem egy életbiztosítás, az viszont kb. elvárható, hogy a túloldalon volt egy harmadik fél, aki szerint te egy létező, hús-vér ember vagy, és van annyi bevételed/vagyonod, hogy egy adott hitelkeretet rád lehet bízni, mert vissza fogod fizetni.
(Meg ugye van az a szubkultúra, aki ilyen elvi alapon működő hitelkártyafób, az kiváltja a kártyát nyaralás előtt, utána meg visszaadja, és probléma megoldva.)