Nem nevezném "igénytelenségnek" azt a generációs szakadékot, amely az oktatandó gyerekek alakuló értékrendszere és az őket edukálni igyekvő tanároké között van. Mert ez a tényező, ami valójában megakadályozza egy optimális tanár-diák viszony kialakulását és hat negatívan a tudás átadásra.
(És tegyük hozzá, a felnőtt társadalom, minden szinten hallatlan "hozzá nemértéssel", tulajdonképpen "kulcs vesztéssel" próbálja kezelni ezt a problémát.)
Igazából a mai oktatás "tabula rasa" elven kezeli és úgy próbálja tanítani felprogramozni a gyerekek agyát, hogy ott már a tanárok számára ismeretlen és meghatározó kódsorok találhatók, amelyek kihatnak az oda bejuttatni szándékozott tudásanyag befogadhatóságára.
Először vissza kéne fejteni az agyukban található "pre"-kódot, amit iskolaérettségig összeszedtek, - és nem kísérletet tenni a törlésére, felülírására - és akkor talán nagyobb hatékonysággal lehetne tanítani a gyerekeket.