Szerintem a mérnöki vívmányokat legalább három tengelyen lehet megítélni.
Az első, és a legkönnyebben felfogható, hogy mennyire hasznos azonnal. Mondjuk amikor kitalálták a kereket, és rárakták az első talicskára, akkor az egyből el tudott vinni akkor súlyt amit egy ember addig nem, így a kerék egyből bebizonyította, hogy hasznos cucc.
A második tengely az az, hogy mi fog ráépülni egy évszázad múlva. Az anyagtudomány tipikusan ilyen, a legfeketébb fekete anyag feltalálása keveseket izgat fel azonnal, de pár évtized múlva hozzásegíthet egy teljesen új tudományáághoz. Mondjuk az első félvezető önmagában csupán egy érdekes játék volt, cirka annyi azonnali haszonnal mint ez marha vékony áramkör, de aztán látjuk, hogy a félvezető technológia hova vezetett, mekkorát robbant.
A harmadik tengely a zsenialitási faktor. Például Gaudi amikor számítógép nélkül tervezte meg a Sagrada Familia templom statikáját, amiben az a kihívás, hogy ez még ma is képtelenség, mert annyi számítás kell hozzá, hogy az számítógép nélkül nem menne. Gaudi ezért feltalálta a negatív modellt, és egy szoba plafonjára rögzített kötelekkel modellezte a gravitációval azokat az íveket, amelyek a csak húzóerőt elbíró kötelek helyett a csak nyomóerőt elbíró kő oszlopok esetén egyensúlyban lesznek. Ez sem hat meg egy átlagembert, pedig ez olyan zseniális ötlet, hogy... Hát, hogy konkrétan egy katedrálist állítanak neki. :-)
Ezt az egy atomos találmányt, fejlesztést egyszerűen nem ér aszerint megítélni, hogy holnapra nem lesz belőle egy Rizen 7. Nem. Ez egy ötlet, és esetleg egy irány, amerre el lehet indulni. Az pedig, hogy egy ilyen "haszontalan" dologra pénzt és energiát áldozott Kína, az jól mutatja, hogy az a narráció, hogy ők csak másolni tudnak, az nem mostantól nem igaz, hanem már nagyon rég óta kamu duma. A Nyugat nagyon szeretné, hogy Kína csak kullogjon a nyugati technológia után, de be kell látniuk, hogy ez nagyon nincs így, a nyugati világak össze kell kapni magát, ha utol akarja érni Kínát.