Semmit nem jelent, hogy valaki egyszer belebukott "egy tizenötmilliós lopásba", mert nem tudod, mennyi "tizenötmilliós lopás" volt még mellette, ahogy azt sem tudod, hányszor tűnt el "ötszázmilliárd". Ugyanígy nem tudod, mennyi pénz lett normálisan felhasználva.
"Ha axiómaként tekintünk arra, hogy a politikusok lopnak, akkor" be kell látnunk, hogy a politikusnak az az érdeke, hogy ne az ő lopása derüljön ki, hanem a vele szemben állóé. De inkább az sem, mert a szálak valahol összeérnek, illetve ha ő elszámoltat, akkor hatalomváltás esetén ő is el lesz számoltatva, hiszen amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.
Szerintem a politikus és a haverjai így vagy úgy, de mindenképpen megszerzik a javak bizonyos részét. Nem ők tehetnek róla, hogy az átlagember önként lemond a saját tevőleges hatalomgyakorlási lehetőségeiről. Az ember meg már csak olyan, hogy első körben maga és a családja számára akarja biztosítani a jó életfeltételeket. Gondolom, az IT-s fizetésedből és egyéb bevételeidből te sem adakozol a szalag mellett dolgozó, kisebb jövedelemmel rendelkező szomszédodnak, hanem a sajátjaid érdekében hasznosítod. A politikusok és érdekköreik is hasonlóan cselekednek.
Úgy vélem, a lopás akkor is megtörténne, ha nem létezne tulajdon, hiszen az egyedek különféle képességűek. Pl. a gyümölcsfáról az erősek esznek több gyümölcsöt (azon belül több jó minőségű gyümölcsöt), a gyengék pedig annyit, amennyit a jobb képességűek meghagynak.
Bárki lehet politikus, bárki lehet vállalkozó. Bárki lehet alkalmazott, bárki lehet koldus. Végső soron mindenki megméretteti magát, és megszerez a rendelkezésre álló javakból annyit, amennyit tud.
Nem a lopást védem, hanem arra szerettem volna rávilágítani, hogy az ember hétköznapi dolgait millió éves racionalitások keretezik.
A megoldás az lehet, ha mindenki fejleszti magát, és erősnek, életrevalónak neveli a gyerekeit.