Sosem dőltem be ennek a "magyar kiosztás" nevezetű ... tévútnak. :)
Az XT-s, AT-s, DOS-os időkben (~80-as évek végétől?) volt olyan TSR program, ami repülőékezeteket biztosított. Lenyomtad az idézőjelet ("), nem jelent meg semmi (editortól függetlenül), csak pufferelte. Ha utána szóközt nyomtál, akkor megjelent az idézőjel. Ha szóköz helyett o-t nyomtál, akkor ö jött ki. Ha szóköz helyett (mondjuk) p-t nyomtál, akkor kijött mindkettő egyszerre, közvetlenül egymás után (", p). Nagy haladás volt ahhoz képest, mint amikor még az Alt+Numpad kombinációkat írogattuk be, minden egyes ékezetes karakterhez. Ez a módszer tökéletes mind programozáshoz, mind jelentős mennyiségű magyar szöveg begépeléséhez, a kiosztás váltogatása nélkül.
Amikor Linuxot kezdtem használni (~2000), az i18n / l10n természetesen sehol sem volt. Kézzel reszeltem magamnak a konzolos (kbd) és X-e (XCompose) kiosztásokat; pontosan olyanra, mint amit DOS alatt megszoktam.
A mai napig ugyanazokat a billentyűzetkombinációkat ("dead keys") használom, mint 30+ éve. Karakteres konzolt már nagyon ritkán használok, így annál már nem bánom a stock en_US kiosztást, de X-en, IceWM alatt a mai napig a saját ~/.XCompose-omat és xmodmap beállításaimat használom. Nekem saccra olyan 10 évvel (?) a mainstream előtt volt teljes értékű, kombinált amerikai és magyar kiosztásom Linuxon; soha nem fogadtam el, hogy csak azért, mert a mainstream "felzárkózott", nekem fel kellene adnom a jól bevált módszeremet.
Hogy ez miért nem csak handabanda: repülőékezetes kiosztás mind X-en, mind Windows-on elérhető gyárilag; úgy hívják, hogy "US International". (Elég közel áll ahhoz, amit én használok, de nem pont olyan.) Arra is emlékszem halványan, hogy Windows-on a US International-t testre lehetett szabni a vezérlőpultnak a billentyűzet (?) vagy regionális beállítások (?) szolgáltatásában. (Több évtizede csináltam ilyet, úgyhogy nem tudom, ma mi a helyzet.) Az biztos, hogy némi izzadással Windows alatt is be tudtam pontosan olyanra állítani, amilyet megszoktam. Nem kellett hozzá külön program. Sőt, arra is emlékszem, hogy a billentyűzetkiosztást exportálni / importálni lehetett, így egy időben pendrive-on hordtam magammal.
A repülőékezeteknek egyébként nagy előnye, hogy ha véletlenül egy en_US billentyűzethez kell leülnöd, nulla erőfeszítéssel tudsz ékezetek nélkül, sima ASCII-ben gépelni magyarul -- egyszerűen nem ütöd be a repülőékezeteket. Nem kell azzal, küzdened, hogy az y, z, zárójelek stb. nem a megszokott helyen vannak (amit akkor tapasztalnál, ha egy magyar kiosztás után ülnél át).
A US International-nél (illetve annak módosított változatainál, mint pl. az enyémnél) további előny, hogy rengeteg olyan betűt be lehet gépelni, ami latin ugyan, viszont nincs benne a magyar ABC-ben. Ez nemzetközi környezetben jól tud jönni; le tudod írni német, cseh, szlovák, lengyel kollégák nevét email-ben vagy slack-en.