Nem akarok sztereotípiát adni, mert sok helyzet lehet, de számomra lesújtó infót hallottam egy ismerős gyerekéről: Középiskola első osztály és 2-es irodalomból. Nem (nagyon) tud olvasni a gyerek. Nem megy a helyesírás sem, abból is 2-es. Pedig nem tűnt hiányosságokkal küzdő gyereknek.
Háttér infó: Baba kora óta megy a TV, halkan, mindig csak annyira, hogy ne értsd, de 1-1 hangosabb hanghatásra akaratlanul is odafigyelj vagy nagy képváltásnál. - Ez a a folyamatos inger szerintem nagyon káros, megítélésem szerint a későbbi figyelem zavar melegágya.
Kiskora óta telefon, tablet, azon játék. Időlimit elvileg volt, de minden perc digitális játék helyett focizhatott volna, mozoghatott volna a jó levegőn vagy később olvashatott volna.
Később számítógépen mindenféle játék.
Folyamatosan digiális xarokkal volt körülvéve. Megcsinálta a minimumot az iskolában nyilván, bár fura, hogy az olvasási gondot nem derültek ki és nem gyúrtak rá, de ellavírozott a 8. osztályig. Aztán jött a nagy pofon. Sem olvasni nem tud rendesen, sem írni nem tud helyesen és ami lenni szokott (szerintem) nem is igazán érti mit olvas.
Igazából ez nem újdonság, sok ilyet hallunk. Ami miatt bedobtam ide, hogy nagyjából ráláttam a nevelésére és hozta azokat a várt negatívumokat, amiket már sokan szajkóznak.
Oké, nem a digitalizáció 1:1-ben a bűnös ebben, viszont nagyon észnél kell lenni, mert könnyen időrabló lehet. Igen, ezt magamon is érzem a fenébe is. (Évek óta halomban állnak a király könyvek elolvasásra, ehelyett itt fórumozok. Szerencsére legalább már van egy nagy kert, ami melót ad, jól megmozgat és lelket üdít.)