( hrgy84 | 2025. 03. 26., sze – 07:12 )

> nem a Linux, hanem a fájlkezelő.

> Én itt nem a fájlkezelő alkalmazásokról beszélek, hanem az oprendszerről.

Sajnos itt bukik ki, hogy valójában fogalmad sincs miről beszélsz.

Ha egy sima ls is perceket tökörészik rajta (gyanítom, hogy ez a helyzet amúgy), akkor bizony az oprendszer tölt el ennyi időt a fájlok fellistázásával. Ugyanis - és most fogok egy meglepőt mondani, kérek egy dobpergést - a fájlkezelők valójában nem külön entitások az oprendszer mellett, hanem az oprendszert használják a fájlok listázására.

Alapvetően a listázás kettő dolgot jelent ebben a kontextusban:

  • A mappa tartalmának lekérdezését - ez atomi
  • Minden egyes fájl metaadatainak lekérdezését - ez fájlonként atomi.
    Ez utóbbira azért van szükség, hogy lásd pl a módosítás dátumát, a chmod-ot, a tulajdonost (ez szintén fájlonként +2 OS API hívás amúgy, ha nem csak ID-ket jelenítünk meg)

Több tízezer, vagy annál is több fájl esetén ez utóbbi lépés tud nagyon lassú lenni, mert egy nagyon sokelemű ciklus fut le, optimális esetben is minimum 1, de inkább 3-4 hívással. Még egyszer: ez teljesen független a fájlkezelőktől, egyszerűen maga az oprendszer így adja vissza a válaszokat.

Mentül lassabbak az egyes műveletek, és mentül több elemet kell lekérdezni, antul tovább tart az egész mappa tartalmának a listázása.

A Windows azért tud gyors lenni, mert a gyakran használt mappákat - hacsak teheti - agyoncacheli, így relatíve gyorsak a műveletek, főleg, ha nem másodpercenként többezer tartalom módosul az adott mappán belül. Ez nem teljesen az oprendszer érdeme - amennyire emlékszem, erre van külön szolgáltatás, de azt meg nem mondom, melyik. Mindenesetre mindegy is, mert Linuxon ilyen nincs, kernel szinten beépített semmiképpen.

Azért javasolják, hogy tördeld mappákra a fájljaidat, mert akkor kisebb lesz a fent említett ciklus, ráadásul gyorsabban is megfut, az alkalmazásodnak meg tökmindegy, mert +1 stringművelettel elő tudod állítani bármely fájl útvonalát - hiszen előre definiálható feltételek mentén alakítod ki a struktúrát, kvázi meg tudod "jósolni" mi lesz a fájl neve. Minimális munkával tudsz szignifikáns teljesítményjavulást elérni.

Tudod, jó dolog önállónak lenni, és jó dolog mindenféle kódokat írogatni, de nagyon érdemes mögénézni, hogy mikor mi történik a háttérben, és mit miért javasolnak emberek. Nem kell minden javaslatot megfogadni (ezt se itt fenn), de ha legalább azt megteszed, hogy utánanézel, hogy működik a rendszer ilyenkor, az sokszor rengeteget segít a különböző problémák felgöngyölítésében.

Azt a koncepciót meg felejtsd el, hogy van az oprendszer és van a mindenmás. Mivel minden az operációs rendszer felett fut, ezért a legtöbb alkalmazás teljesítményét alapvetően tudja befolyásolni az, ha oprendszer szinten valami adott módon működik. Nyilván erre még rájön az adott alkalmazás overheadje, ezért is érdemes egy adott problémát több irányból, több különböző alkalmazással tesztelni. Ha van közös metszet, akkor lehet gyanakodni, hogy az operációs rendszer a ludas a problémában.