A lopás örök, az nem rendezőelv. Ha nem így lenne, akkor nem lenne Ursula von der Leyen vagy például Eva Kaili ügy az értékeire oly finnyás EU-s intézményekben, vagy nem lennének mikroadományok. Ne tégy úgy, mintha ez oldalfüggő lenne. Nokiás doboz, vagy mondjuk DBR Metro megvan még? Remélem nem azt akarod mondani, hogy 2010 előtt minden rendben volt, most meg aztán lopás van. :)
Egy kormányváltás kevés, de markáns lényegi változást fog hozni. Az egyik, hogy az ország felfesti magára a világháborús célkeresztet azzal, hogy Oroszországgal mélypontra süllyednek a diplomáciai kapcsolataink, telitalppal beléjük állunk, mintha erősek lennénk, s közben észre sem vesszük, hogy statisztikai hibahatár, maximum homokszem méretű a hadseregünk és a gazdaságunk. Miközben a világháború ki fog törni, s ez nem attól függ, ki pesszimista, s ki nem. Szándék van rá, tessék megfigyelni a mintázatokat, összevetni néhány évtizeddel ezelőtti eseményekkel. Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy az ember lássa a hasonlóságot. Ebben a helyzetben a legtöbb, amit tehetünk, hogy lehetőségeinkhez mérten semlegesek maradunk, mindenkivel pragmatikus, jó kapcsolatokat ápolunk.
A másik, hogy viharos tempóban fogjuk feladni a szuverenitásunkat, bólogató jánosok, vagy ha úgy tetszik, dobzse lászlók leszünk. Minden, az életünkről szóló döntést idegenek hoznak majd meg. Azt is, mennyi legyen a nyugdíjkorhatár, ki vonuljon katonának kötelezően a frontra az oroszok ellen, legyen-e ingatlanadó, annak ellenére, hogy Magyarországon más a tulajdonosi struktúra, mint Nyugat-Európában. Magyarországon nem a gazdagok a tulajdonosok, akiknek befektetési céllal van ingatlanjuk, hanem a tulajdonos él az ingatlanban, neki mindegy az ingatlan piaci ára, mert azt nem adja el, hiszen az az otthona, így az adóztatása is igazságtalan. Sőt, attól, hogy van ingatlan tulajdona, amelyben él, még lehet, hogy fizetéstől fizetésig, a hónap végén három zsömlével vészeli át a napokat.
Nem tudom, milyen uszításról beszélsz. Azt magam is jogosnak tartom, hogy ne lehessen Pride, mert provokáció az egészséges lelkületű emberekkel szemben. Semmi szükség a vakok és gyengénlátók, a demensek, a siketek és nagyothallók, vagy mondjuk a cukorbetegek vonulására sem. Elég baj, hogy betegek, kellemetlen, de ne dicsekedjenek a betegségükkel.