Ezek a fránya hasonlatok :)
A példát amit írtál, jól mutatja, hogy hogyan habosítjuk Mi emberek a kérdéseket/döntéseket. Holott nem lenne muszáj végigmenni a döntési gráfon, egy ponton túl valaki átvehetné a döntés jogát/felelőségés, hívhatnánk Őket mondjuk vezetőknek :)
Onnan indulunk, hogy anya nem tudja mit főzzön.
Nem, onnan indultunk, hogy szeretné tudni, hogy kell-e főznie vagy nem. Ha anya okos Tomival mos nem kérdezi meg, hogy mit főzzön.
Egyáltalán nem mindegy, hogy a mákos, diós és túrós tészta egy kérdés, hogy melyik legyen vagy két kérdés, hogy ha nem a szokásos mákos, akkor diós vagy túrós legyen, ha csak egyszer kérdezhetsz. Ha nem mákos akkor továbbra sem tud dönteni a kérdező, mert épp azért tette fel a kérdést, mert nem tud magától dönteni, hogy diós vagy túrós.
A példádban feltételezed, hogy a "mákos vagy diós vagy túrós" ugyanaz mint a "mákos vagy (diós vagy túrós)". A két kérdés nem feltétlen ugyanaz, ha a bontásnak oka van (csak mák van otthon), akkor máris nem egyenrangú kérdések. Hiszen ha nem mákos, akkor le kell menni a boltba. Szóval, ha nem mákos és nem tudnak dönteni a diós és a túrós közül, akkor anya nem megy a boltba és paradox módon, bár az egyetlen amiben megegyeztek, hogy ne mákos legyen, mégis az lesz.