Felesleges ezen erőlködnöd, én mondom, hogy képzelődsz. El szoktam mondani, ha úgy látom, hogy igazad van, meg most láthatod, hogy azt is ha nem, szóval zokon ne vedd.
Azt elmondhatom neked, hogy a saját gyerekeimmel kapcsolatos nevelési kérdésekben én vagyok a szakértő, és mérvadó/hiteles forrás, és aki ezt megkérdőjelezi, annak akár jelezhetem, ha valamit nem jól gondol. Én rendelkezek tényszerű információkkal, míg Te csak feltételezel dolgokat.
Kb a gyerekek fél éves korában már rájöttem, hogy a gyerekneveléshez mindenki azt hiszi, hogy mocskosul ért, ha nem a saját gyerekéről van szó, és másnak kell osztania az észt. (És általában nincs is saját gyereke, vagy 100 éve volt, most már nagymama, és öt generációval ezelőtt máshogy volt neki minden.) Ez az első pár alkalommal marha bosszantó volt, majd inkább megmosolyogtató a már tapasztaltabb szülőknek, mert azonnal kilóg a lóláb, hogy a beleokoskodóknak fogalmunk sincs egy gyakorlati, valódi szituációról. Tehát ez egy jelenség, amit most tolsz.
Ezeken, amiket itt erőltetsz, bőven túl vagyok, hidd el, hogy minden részét értem annak amit mondani akarsz, és vedd észre, hogy itt is kilóg a lóláb, hogy elméleti szinten osztod az okosságokat a kanapéról ülve. Az árul el, hogy figyelmen kívül hagysz csomó mindent (mert esetleg nem ismered), ami a gyakorlatban viszont létező kérdés, vagy más a kérdés dinamikája, mint amit Te gondolsz. Vagy szándékosan terelsz, akkor meg nincs értelme beszélni ezekről.
Ezt az információt vagy tudod a saját hasznodra fordítani, vagy nem. Ebben már nem segíthetek.