A katonaság alatt mielőtt éles kézigránátot dobattak velünk, előtte hetekig vagy közel egy hónapig majd' minden nap gyakoroltuk a lőtéri mozgást és a gyakorlógránát dobását.
Azt gyakoroltuk, hogy mikor ki hova mehet, a fedezék elfoglalása és a biztonságos távolság tartása, a dobógödör elfoglalása, a kézigránát határozott fogása biztos tartása, a dobás végrehajtása. A töltet nélküli gránátot szétszedése és összerakása. Pedig az éles gránáttal ilyet már nem kellett tennünk, de ismernünk kellet az eszközt. A gyakorlógránátot ami egy fa krumplitörő bunkó aminek a feje vascső burkolatban van és a súlya nagyjából megegyezik az igazi gránátéval, eldobtok legalább ötvenszer vagy lehet, hogy majdnem százszor. Ugyanúgy mint ahogy később a gránátdobó lőtéren kellett.
Annak a mozdulatait is több szakaszra bontva begyakoroltuk. A szakaszokat vezényszavakkal utasítva hajtottuk végre. Szóval nagyon komolyan vették.
Pedig én egy építő alakulatnál szolgáltam. A 18 hónap alatt volt három egy-egy hónapos kiképzésünk, a három időszak elején.
Nem hiszem, hogy egy-két nap alatt biztonságosan fel lehet készülni az éles kézigránát dobásra, sem fizikailag sem mentálisan.