Ja, csak éppen az osztály meg úgy van vele, hogy ha közénk akar tartozni, akkor használja azt, amit mi is mindannyian.
Akkor valószínűleg érdemes egy olyan intézménybe beíratni, ahol nem ekkora sznobok közé jár, akik okostelefon alapján határozzák meg a hovatartozást.
Vagyis máris elvárod tőlük, hogy proxyzanak egymás között.
Emberi kommunikációt várok el, amibe ez is beletartozik. Képtelenek rá?
Ők nem hülyék, nem fognak plusz melót beletenni, beírja a chatbe, hogy kimegyünk a határba?
Ja, a határba ki tudnak menni, az nem™ macerás™, az nem™ kényelmetlen™, de egy SMS-t nem képesek megírni. 🤡 Ezek pont olyan illuzionális, kényelemből, hiúságból, makacsságból kreált kamuproblémák, mint amikor Zeller Mérnök Úr előadja, hogy "jaj mi lesz a gyerekkel, ha nem tudja magát az okostelefonos DÁP-pal igazolni az iskolarendőrnek" (visz magával személyi igazolványt, bazmeg! fú de kibaszottul™ kényelmetlen™). Az, hogy alapvető emberi dolgokat nem vagy képes megtanítani a gyerekednek (és lesöpröd annyival, hogy a többi szülő sem képes rá), nem teszi feltétlen szükségessé az okostelefonhasználatot, csupán rólad (és a többi, gyerekedet potenciálisan kiközösítő gyerek szüleiről) állít ki szegénységi bizonyítványt.
Valaki visszaírja, hogy fél óra múlva ott tali, és kész. Nem szarakodnak sokat, zúgnak mint a golyó.
Az, hogy szólok a haveromnak, akinek Messenger-en nem tudok, nem szarakodás, hanem egy alapvető emberi dolog. A konformizmusoddal és a belenyugvásoddal nem az a legnagyobb probléma, hogy van, hanem az, hogy te el se várod az egymáshoz való alapvető emberi hozzáállást, kommunikációs normákat, illemszabályokat a gyerektől, inkább veszel neki egy okostelefont, hogy ne is kelljen ilyenekkel foglalkoznod. Aztán lesz egy együttműködésre és kommunikációra képtelen alfagenerációs felnőtt, te meg ráfogod a generációjára, hogy az tehet róla és nem esetleg te vagy a többi kortárs szülő. 🤡