Össze tudnék állítani olyan akár virtuális akár fizikai nyomtatott fotóalbumot súlyos közlekedési balesetekről, hogy minden jóérzésű ember rosszul lenne tőle. Az étvágya arra a napra de még a következőre is elmegy garantáltan. Tűzoltók, rendőrök, mentősök természetesen kivételnek számítanak, ők azért jóérzésű emberek, nekik az ilyen helyszínekre hivatali kötelességből vonulniuk kell.
Utána kell egy jobb retorikai képességű hivatásos aktivista, aki érces hangon követelni kezdi a motorizáció, különös tekintettel az amatőr sofőrök által vezetett személyi autózás betiltását. Ha az előadás nagyobb összegyűjtött tömeg számára történik a siker garantált, mert valami fura paradoxon miatt, minél több embert gyűjtünk össze egy helyre annál hülyébb mindegyik. A környéken parkoló autókról szerencsés esetben csak a tükröket törik le és a fényszórókat, szélvédőket verik be rajtuk.
Mégis ma már nagyon nehezen lennénk meg autózás nélkül, vagy társadalmi szinten kellene életformát váltani, aminek sokan nem örülnének. Kínai típusú obszerváción és gépi elemzésen alapuló rendszer nélkül ma még éppen meg lehet lenni, de holnap már nem igazán.