Ja én se kapom fel a fejem ilyesmire.
Azon lepődik csak meg, mások mit ki tudnak hozni bármiből.
A témához nem kapcsolódóan, meglepődöm azon is, mennyit tudják hergelni magukat az emberek az életük szempontjából teljesen lényegtelen dolgokon. Milyen nehezen emésztik meg, hogy a világ nem olyan, amilyennek elképzelik. És valójában mennyire nem ismerik meg, mennyire nem nyitottak.
Imádom Richard Feynman-t. Egy rendkívül szimpatikus ember volt, remek életfelfogással és jó humorral. Példaértékűnek tartom, ahogy élt és gondolkodott.
Ő mondta egyszer: The 'paradox' is only a conflict between reality and your feeling of what reality 'ought to be'.
Ezt a kvantummechanikával kapcsolatban mondta, ám a benne lévő igazság sokkal általánosabb.
Szeretem olvasni Gustav Jung-ot. Lenyűgöz, milyen mértékű érzékenység és őszinteség kellett az észrevételeihez.
Meglep, miért van az, hogy ilyen emberek is éltek a földön, miközben tömegek élik le úgy az életüket, hogy önmagukat is alig ismerik, és hiábavalóságokkal telnek az éveik. Mindent elkövetnek, hogy a valóság szövetét a saját vásznukra feszítsék. Az sem zavarja őket, ha közben itt-ott széthasad.
Sose gondolnám, hogy a felvilágosodás után ennyi idővel, az információs társadalom korában ilyen szörnyű sötétségben élnek tömegek. Meg lehet hülyíteni az embereket mindenféle vallásos (vagy annak mondott) szarokkal, ezotériával, laposfölddel. És ki tudja, még mi mással.