Hát, ha valakiről tudom, hogy takonypócként gondol rám, akkor sem előre, sem utána nem köszönök neki... Ennyit a kölcsönös tiszteletről. Lehet nem véletlenül írták mások is, hogy a kor önmagában nem érdem.
(És ezt nem azért írom, mert sértve érezném a fiatalos öntudatom, sajnos már elég idős vagyok ahhoz, hogy egy munkahelyen ne találkozhassak nálam kétszer-háromszor idősebb emberekkel)