Viszont jó lenne, ha ezt közép-/felsővezetők is általánosan elfogadnák, és nem cseszegetnék azokat a szépen termelő tudorbugyrokat, akik jól érzik magukat, elégedettek a csomagjukkal, szívesen és jól kommunikálnak és mentorálnak, de -- önmaguk és preferenciáik megalapozott és tudatos ismeretében -- nem akarnak egyéninél lényegesen nagyobb felelősséget.
Mivel cseszegetik ezeket? Nekem van olyan kollégám, aki 25 éve ugyanabban a pozícióban van, semmit sem lépett előre önszántából, mert nem akar. Többször fel lett neki ajánlva, sőt, papírra vetett karrierút van előtte, aminek ha a lépcsőit teljesítette volna, kb. automatikus az előrelépés.
El lehet fogadni, ha valaki nem akar előbbre jutni. Vezetőként annak is lehet örülni, ha tudod, hogy stabil embered van bizonyos feladatra ?♂️