Az idézett beszélgetésben "quantico" fordítva ül a lovon. Azért kell "szenvedni" a meghatalmazással, mert a képviseleti jogkört a meghatalmazás hozza létre a meghatalmazott számára, ssak annak birtokában intézhet ügyeket a képviselő a képviselt nevében. És igen, a képviselet pont arról szól, hogy a képviselő jogilag releváns nyilatkozatokat tehet, mellyel a képviselt számára jogokat szerezhet és kötezetettségi terheket teremthet. Na de a képviseletnek a lényegi jellemzőjéből nem következik, hogy felesleges volna pont az a dolog, ami ezt az egészet formálisan megalapozza.
Az azonosító adatok megosztása a képviselővel pedig azért iparági gyakorlat, mert körülményes a cégkapuban az újabb és újabb ügykezelők regisztrálása, utána a hvataloknak a konkrét ügykezelő által az adott hivatalban végezhető ügyekre a képviseleti jogosultságok megküldése (neak regisztrációs lap, nav egyke, stbstb) és ennek az egész meghatalmazási ügyrendnek a karbantartása, hol, ki, mire jogosult stb. Egyszerűbb odaadni annak az azonosítóit akihez egyzer végig lett játszva hogy mindenre is jogosult amúgy is így vagy úgy. Persze ennek szükséges feltétele, hogy az azonosító olyan jellegű, hogy megosztható. Ha az azonosító nem osztható meg mint egy statikus jelszó, vagy nem reprodukálható egyidejűleg több eszközön mint egy totp, hanem olyan mint a dáp - nem másolható másik eszközre, nem is repodukálható másik eszközön -, akkor para van, mert akkor a körülményes utat kell járni... szóval ezért nem mindegy marad-e az ükp.