Mi még úgy tanultuk az egyetemen, hogy a hangminőségre nincsen objektív mérce. Meg lehet foglalmazni mindenféle metrikákat az eltérés mérésére, de a kísérletekkel nem találtak még olyat, ami egybevágna a szubjektív élménnyel. Magyarul csináltak olyat, hogy mérték például az eltérés négyzetösszegét, meg megkérdezték vakteszten emberektől, hogy melyik szól jobban, és sokszor nem az szólt jobban, amelyiknél kisebb volt az eltérés. (Már elvileg is problémás az a kérdés, hogy _mitől_ térünk el, mert a lejátszás mellett a felvétel is ugyanettől a problémától szenved, hogy ott sincsen objektív mérce ... Tehát ha van egy lejátszó rendszerünk, azt egy felvevő rendszerrel tudjuk mérni, de a felvevőről se tudhatjuk, hogy mennyire jó.)
A hallás fizikájából és biológiájából sejteni lehet, hogy pontosan mi számít, de tudni még mindig nem tudjuk. Vannak objektív jellemzők, amik számítanak persze. És van amire objektíven rá lehet mondani, hogy ezért vagy azért szar. De a HIFI kategórián belül a legjobbat kiválasztani már nem lehet tudományos alapon.