Nem mondhatod, hogy LOL, mert ez az idézőjeles inkább ritkaság. Javaslom google: "gumimembrános hangszóró", aztán nézegesd a találatokat. Egy szakember sem fogja félreérteni.
No, most egy zenésznek elmagyarázom:
Ha lejátszol egy dallamot, ami a bonyolultság kedvéért legyen C Cisz D Disz E
Ebból hogyan is csinálsz EQ-val C+ Cisz+ D+ Disz+ E+ mintát? A + jel +1/4 hangot jelöl. Az EQ csak az adott frevencián módosítja az amplitúdót, de nem változtatja a frekvenciát. Vagyis az alap 5 hang helyett "ugyanazt" a dallamot lejátszva 5 másik hang fog megszólalni. Mondom másképp: Az új hangsort mintha 423/440 arányban lelassítottadf volna, de ugyanolyan hosszú ideig tartod a hangokat. Ebben az esetben a spektrum lefelé tolódik. És itt nem egy spektrum átlagáról van szó, hanem egy adott dallamról. Gyakorló feladat: Rögzítsd a Boci-boci tarkát A-dúrban és EQ segítségével játszd le F-dúrban! Na ugye.
Lassanként kezdem érteni miről beszélsz. ;) (Eddig is értettem, pont azért vitatikoztam.) Ez ilyen anti-hifi actnak tűnik számomra. Szóval bemegy valamilyen jel, amit rögzítesz és a rögzítés minőségét a bemenő és kimenő jel műszerrel mérhető minél kisebb eltérése határozza meg. (== a reprodukció minősége) Minden szubjektivitás és emberi tényező kizárva.
Ezzel szemben a hifi úgy néz ki, hogy szól valamilyen (élő) zene. amit hallgatsz és rögzítesz. A visszajátszáskor kijövő hang, ha legjobban hasonít ahhoz, amit az imént élőben hallottál, akkor hifi (nagyhűségű hangvisszaadás), avagy a reprodukció jónak mondható.
Arról már ne is beszéljünk, hogy a bemenő jel gyakran eltér attól, amit élőben hallanál, hiszen pont ezen munkálódik a hangmérnök (mint a cimbalmos :-D), hogy visszahallgatáskor jobb legyen. Ezzel mintegy "előtorzítja" a jelet a jobb végeredmény érdekében.
Ezzel talán egészen pontosan megfogalmaztam a kettőnk vélenénykülönbségét.