Az hogy mennyi hitelünk van az csak egy dolog. Sok más is számít, mint hogy kitől, milyen pénznemben vesszük fel a hitelt, de talán legfontosabb, hogy milyen kamatokkal. Gondolom, azért az neked is feltűnt, hogy az országok nem ugyanolyan feltételekkel kapnak hitelt. Mert ha hülyék vagyunk, akkor mi csak magas kamattal tudunk hitelhez jutni. És sajnos mi hülyék vagyunk (ha kicsit követed a magyar dolgokat, akkor láthatod ennek az okait tényszerűen, nem kell annyi M1-et nézni :-) ) És ez nem a mohó, dagadt, gonosz, nyugati bankárok miatt van, ez közgazdaságtan 1*1, olyan törvény, mint a gravitáció, lehet ellene hadakozni, de akkor hamar a lapos földesek között találod magad. Szóval ez az áldozat szerep hülyeség, a valóság az, hogy ismerni kell, hogy működik egy gazdaság.
Ennek a "milyen feltételekkel tudunk felvenni, refinanszírozni hitelt" package-nek egy részét hívják kockázati felárnak vagy országkockázatnak, ez kb az, amennyivel egy ország drágábban tud felvenni hitelt. Lehet, hogy pl egy szomszéd országnak hasonló a GDP arányos államadóssága, de ő kb leszarja, mert jó feltételekkel tudja finanszírozni, vagyis kevés pénzbe kerül és ha jó helyre tolja a hitelt, akkor totál megéri felvenni. Mi most épp nem szarjuk le, mert kurva sokba kerül finanszírozni az államadósságot. De ismétlem: ez nem lenne kötelező, lehetne ezt jóval okosabban és olcsóbban is.
Akkor van baj, ha a hiteleket drágán kényszerül valaki felvenni és ráadásul rossz helyre is rakja. Önmagában az államadósság nem az ördögtől való, jelentős előnyei is vannak, csak jól kell használni.
Ha nekem nem hiszel, kérdezd meg Oregont, neki még egyetemi tanári ismerőse is van, biztos ehhez is ért, mint az oktatási rendszerhez :-)