A kollegaiddal persze mas a helyzet, veluk lehetsz az
Ez egy érdekes téma. Az átlag dolgozó (ha alapvetően nem egy társasági környezetre alkalmatlan szociopata seggfej), a saját csapatával, munkakörnyezetével lehet teljesen harmonikus viszonyban. Egy normális ember alapvető hozzáállása valami ilyesmi lenne. Akkor is, ha amúgy a közvetlen főnök már egy igazi fasz, feljebb a cégvezetés meg szintén ellenséges vadbarmokból áll (ugye a szar mindig felülről csorog lefele, görény cégvezetés csak smasszer barmokat fog kinevezni csapatvezírnek is).
Ilyen barátságtalan környezetben is lehet jó a kollegiális viszony (bajtársiasság). De ezt semmi perc alatt szét lehet verni, mikor a cég kitalál mindenféle dolgozóellenes szabályokat, amikkel versenyt és feszültséget szít az amúgy barátságos és együttélhető emberek között is. Ha a "legrosszabbul" teljesítőket büntetni akarják (ld. a mikroszoftnál és más nagy multiknál népszerű stack ranking system-el) akár pénzmegvonással v. kirúgással, ott milyen meglepő a kollegialitás abban a pillanatban nyom nélkül megszűnik. Mert nézel magad mellé balra meg jobbra, és versenytársat látsz magad mellett mindenhol, akik kitúrnak a munkádból, meg a pénzedből. Ha kellően kicsire választja a munkáltató a versengő csapatokat, pl. max 15-20 fős csoportokon belül megy a rivalizálás h. kinek lesz lehúzva a többiekhez képest a teljesítményértékelése, én ott semmilyen valódi kooperációt nem várnék. Ilyenkor beindul a tettetett megjátszott kedvesség jópofizás, mert nyiltan senki nem fog megtámadni. De a háttérben mindenki elkezdi majd fúrni a másik 14 embert a főnöke előtt négyszemközt, csakhogy ne ő legyen az akit következő évben lenulláznak v. kirúgnak. Az ilyen helyeket hívjuk ma toxikus munkahelynek, és amint akad másik állásajánlat, lépni kell onnan. Az ottmaradó tehetetlen többiek sajnos fenntartják a rendszert.