Isten szeret téged, gondodat viseli és nem uralkodik rajtad, lealáz, vagy rászed
Hát ugye... Mindenki akarata ellenére kerül az általa meg nem választott körülmények közé, amikor megszületik. Vagy egészségesen, vagy már "gyárilag" betegen. A puszta túlélés érdekében más élőlények tetemével kell táplálkoznia, és ha valamilyen különleges szerencse folytán el is kerülik a súlyosabb balesetek és betegségek, megöregszik, elgyengül és megsemmisül, anélkül, hogy értené, mi történik vele.
Egyesek szerint a világ egy alkotó, az úgynevezett Isten szándéka szerint épp ilyen, amilyen, sőt, ennek az Istennek konkrét elvárásai vannak mindenkivel szemben. Ezeket az elvárásokat -- ellentétben más, a létműködés szempontjából elkerülhetetlen funkciókkal, mint a légzés, a szívverés vagy a metabolizálás -- csakis más emberektől, illetve a régmúltban éltek feljegyzéseiből lehet megismerni, amelyek igencsak zavarosak, és emiatt annyiféle értelmezésük létezik, ameddig csak a kutató türelme kitart. Némely értelmezés kizárólagosan hirdeti magáról az eredeti, hamisítatlan közvetítői pozíciót, de állítólagos hitelességét semmilyen módon nem lehet igazolni vagy megfigyelni. Szembetűnő, hogy míg állítólag a régmúltban Isten aktívan "üzengetett" és úgynevezett prófétákon vagy csodákon, esetleg természetfeletti ügynökökön keresztül közölte elvárásait, már régóta teljes a "rádiócsend", pedig manapság akár mindenki kaphatna személyre szóló telefonhívást vagy emailt, melynek feladója Isten volna, ha már a telepátia valamiért nem jöhet szóba.
A legtöbb vallás azt is hirdeti, hogy aki nem az általuk úgy-ahogy megfogalmazott elvárások szerint él, az büntetést kap. A legnépszerűbb vallások szerint mindenkinek csak egyetlen esélye van ebben az "orosz rulettben" arra, hogy eltalálja, a végtelen sok lehetőség közül melyik az, amelyik nem büntetéssel végződik, noha az alternatíváról sem lehet tudni semmit, csak azt hogy előbb vagy utóbb, de mindenképpen el fog sülni az a revolver.
És erre a kifejezhetetlenül szadista, orwelli kínzókamrára alkalmazzák néhányan az első sorban idézett kijelentést. Számomra a "kicsinyes és kegyetlen" jelző továbbra is ideillőnek tűnik, noha nem tudok annyira cinikus lenni, hogy akár egy pillanatig is feltételezni tudnám, hogy szedett-vedett, kaotikus világunkat valaki szándékosan alakította ilyenné.