Elsősorban az, hogy a programozás rész a kisebb feladat. Az még nekem, a betanított majomnak is menne.
Először is, már a kanáknál is, de pláne a kandzsinál nagyon fontos a rajzolás iránya és sorrendje. Kanákhoz 10 másodperc találni egyet, kandzsikhoz munkásabb. Felteszem onnét, hogy az első algoritmus megvan, hogy panaszkodjon a helytelen írásmódra, már elsősorban a valódi tudás, az írásmódok összeszedése a fontos.
Aztán ha nem muhaha dolgot akar az ember, akkor nem árt tisztában lenni különböző tanulási technikákkal (pl. időközönkénti ismétlés, ami esetemben viszonylag működik, vagy a mnemonika, ami szerintem haszontalan), és azokat adaptívan használni.
Illetve nem ártana hozzá egy tanulószókincs, amivel praktikusan lehet tanulni a nyelvet (v.ö.: szinte bármelyik nyelvkönyvben - talán a genki a kivétel - találtam orbitális faszságot*) vagy érdemes megnézni, hogy mit mondanak pl. a Duolingóról azok, akiknek anyanyelve a tanult nyelv).
És ezek azok, amik nekem, a betanított majomnak az eszembe jutnak, egy nyelvtanárnak (már olyannak, aki tényleg pedagógus, biztosan lenne még pár ötlete. Ja, és itt jönnek képbe a gyökök, amikkel egy nem japán japánnyelv-tanár tisztában van, de én pl. nem.
*) ezek nagy része abból jön, hogy japán -> amerikai -> magyar nyelvek mentén készült a könyv, és igen, maradtam az amerikai nyelvnél, de ott meg a kurvára eltérő nyelvtan szopat, mert a japán sok szempontból közelebb van a magyarhoz.
Ja, és igen, a kódot így is, úgy is meg kell érteni, és bár az AI nagyon sokszor egészen ügyesen kamuzik, de amint valamilyen egzotikusabb (=nem mainstream) problémáról vagy nyelvről van szó, kb. dobókockával dobja ki a megoldást. Olyan is lesz.