Van némi tapasztalatom abban, amiről a hölgy beszél.
A sorsán osztozók 10%-ának "jön be" a dolog. Többnyire azért, mert van valamilyen tudásuk, ami vagy speciális, vagy tapasztalaton, gyakorlaton alapul és amivel súlyos küzdelemben jól érvényesülhetnek, de előfordul ebben a rétegben kedves, segítő rokonság meg mázli is. Nehéz kenyér, de a siker olyan jutalom, ami felejthetővé teszi a szenvedést. A jutalom sem marad el: a gyerekek kinn születnek és többnyire egy szót sem vagy nagyon keveset tudnak magyarul. Betagozódnak az "olvasztótégelybe", ami a múlt század elején nemzetet csinált a bevándorlókból a világ -ma még - bodogabbik felén.
Van úgy 40%-nyi, aki billeg. Többnyire keresik az érveiket a maradáshoz, de ezek nagyjából ugyanazt, amiért kimentek, itthon is elérhették volna. Többnyire talán kevesebb kínlódással, lehet több munkával, de nagy részük még akkor is talál okot, magyarázatot magának a maradásra, amikor már beismerhető lenne, hogy nem megy a dolog, nem sikerül helybélivé lenni és elveszik az érték tudata is, hogy miért kellene ez fontos legyen a számára. Ezek nem jönnek haza már, mert nem tudnák megmagyarázni maguknak. Keresnek maguknak és találnak okot a maradásra. Vesztesként élnek kinn, hogy ha hazalátogatnak, győztesnek mutassák magukat. Nem egyszerű kenyér.
A kimenekülők fele visszatér. Részben orrbaverve, sunnyogva, többnyire viszont úgy, hogy tanultak valamit, amit itthon sose vagy sokkal nehezebben tanultak volna meg. Jól jártak azzal, hogy elmentek és örülnek annak is, hogy elmentek akkor meg annak is, hogy hazajönnek mostanában. Kivételek vannak, persze, mint mindenben. Politikailag nem korrekt beszélni róluk, mert nem illenek az elfogadott, kreált összképbe ezért sokan érzik offenzívnek azt, amiről a videóban szó van.