Sajnos itt kint nyugaton ma már a 3 évesek kezében is látok tabletet, meg iskolás kort be nem töltött gyerekeknél okostelót, már ott rászoknak, hogy kell a kezükbe nyomkodni való állandóan. A másik kiváltó ok, hogy a sok szülő nem foglalkozik, játszik eleget a gyerekkel, kezébe adja ezeket a szórakoztató eszközöket, aztán le van róla a gond.
Egy hároméves kisgyereknek okoseszközt adni, hihetetlen felelőtlen és káros dolog a beszédfejlődés és sok egyéb tényező szempontjából...
Persze mit lehet várni egy olyan szülőtől, aki okoseszközt ad a (kis)gyereknek, mert így addig se kell foglalkozni vele. Az egészséges beszédfejlődéshez (is) elengedhetetlen a fizikai jelenlét és az, hogy aktívan foglalkozzanak a gyerekkel. Azonban manapság egyre több szülő egyszerűen nem beszél a gyerekhez, alig foglalkozik vele, így a beszédfejődése is vontatottá válik, és ez a későbbiekben nehézkes beszédértésben csúcsosodik ki. Emellett a későbbiekben az írásban, olvasásban és a társas kapcsolatok kezelésében nagyon súlyos problémákat okozhat. További olvasnivaló a témában: https://ifstudies.org/blog/screen-time-and-language-development
Persze iskolás kortól még veszélyesebb, mert akkor olvasni is tudnak, és megtalálják maguknak is a Faszbuk, Tik-Takony tartalmakat, hogy hol kezdődik végtelenített szalagon a hülyeség, onnantól még jobban rácsúsznak, meg még befolyásolhatóbbak lesznek a fogyasztott tartalmaktól.
Az a baj, hogy legtöbben az okoseszközök kapcsán olyan dolgokat várnak el egy iskolástól, kamasztól, amikhez az idegrendszere nem elég fejlett. Becsapjuk magunkat, ha azt hisszük, hogy egy gyerek, kamasz fel tudja mérni az okoseszköz használatával járó következményeket, veszélyeket (nem fogja tudni). Őket a dopamin fogja irányítani és tesznek a következményekre, veszélyekre... Ez azért van, mert a gyerekek, kamaszok idegrendszeri fejlődésének sajátosságából adódóan, még nincsenek birtokában megfelelő önuralomnak, önmérsékletnek, még nem képesek átlátni az összefüggéseket, felmérni a veszélyeket, értékelni, szűrni a tartalmakat, ebből adódóan rendkívül kiszolgáltatottak, amit keményen ki is használnak a függőség kialakításához, illetve az egyének irányításához is, arról nem is beszélve, hogy rengeteg időt elvesz a valóban hasznos tevékenységektől...
Költői kérdés következik: Ma már azért tisztában vagyunk azzal, hogy az elérhető tartalmak, játékok leginkább az az alkoholfüggőséghez hasonlítható függőséget tudnak előidézni (dopaminfüggőség) és emellett rengeteg egyéb járulékos problémát okoznak, akkor egy ilyen dolgot egy rövidtávú, és látszólagos előny érdekében szabadon, korlátlanul a gyerekek, fiatalok kezébe kell adni? Azok, akik mindenáron ragaszkodnak az okoseszközök korlátlan használatához, azok a többi, függőséget okozó, illetve veszélyes tevékenységet is engedik a gyerekeiknek?
Épp így a PC-nek, játékkonzolnak se vagyok ellene, ha azt használja a gyerek, csak megint, mértéket tudni kell tartani, meg megtanítani, hogy nem csak abból áll az élet.
Amennyiben a PC, laptop, játékkonzol, stb. korlátlan internet hozzáféréssel rendelkezik, ugyanott vagyunk, ezek csak annyival különböznek, hogy azoknak a elérhetősége, képernyőideje korlátozottabb (hiszen nem tudja mindenhová magával vinni, illetve akárhol használni), a problémák, veszélyek ugyanúgy jelen vannak itt is. Sajnos ma már a szülők sem tudják a mértéket tartani, így nagyon kételkedek abban, hogy ebben (is) fel tudnák állítani a szükséges korlátokat.