Van egy szocializációs környezet amelyre az egyének (gyerekek,) reagálnak. Vagy szabálykövető, vagy szabálytagadó módon. A környezet is erősen befolyásolja, hogy az egyén végül melyik változatnál "ragad le". (A figyelemproblémás viselkedés is ide sorolandó, de az esszenciája a "nem kellő önismeret", és a kialakulatlanságához szükséges időben és térben nem kellő "próbaterep".)
Viszont van egy lényegi eleme, a döntés az egyén oldaláról, a felnőtté válás periódusában. "Hogy hova akar tartozni"! - (A másokat irritáló, vagy állandó problémát okozók csoportjába, vagy a jót választja, segítve ezzel a mindenkori aktuális közösségének is.)
Hozzá teszem, engem 19 évesen a sereg győzött meg annak idején, hogy hová kell tartozzak. Mert a személyes, kicsinyes problémáim, nem kellően bajtársias szocializációm, (egyke vagyok..,) amelyeknek akkor fontosságot tulajdonítottam, a bajtársaimnak okozott kemény szívásokat. - Ott gyorsan megértettem, hogy nem vagyok olyan fontos!!!
A 40 évvel ezelőtti döntésemnek csak a jó oldalát tudom említeni. A mai napig egyik legjobb, életre szóló döntésemnek tartom az akkori választást. Aszerint éltem le az életemet, hogy a lehető legkevesebb problémát okozzak a barátaimnak, iskolatársaimnak, szomszédaimnak, munkatársaimnak, stb., - viszont tudjak segíteni önzetlenül annak, akivel a sors folytán "egy gyékényre" kerültünk. (Ha pedig, valamilyen norma nem volt elfogadható számomra egy közösségben, akkor ha lehetett, mielőbb továbbléptem onnan.)
Megjegyzem, a "méricskélések" csak buta önigazolások okán "hasznosak", egyébiránt az ember dönt a sorsáról és változik ha kell!